Amikor a fagyálló az AdBlue rendszerbe kerül, és az AdBlue a motorba
Színre színt, avagy mit okoz a figyelem hiánya..
Alanyunk egy 9 éves, de alig használt Euro 6-os Eurocargo, mindössze 97 000 kilométerrel a kerekei alatt.
Karbantartott és rendben tartott jármű, amiért dicséret illeti a tulajdonost – néha már mi sajnáljuk a járműveket, mintha egy kóbor cica vagy kutya sétálna be a telepre, akit mindenki megsimogat, enni és inni ad neki…
Tünetek:
Utókezelés és a check lámpa világít, teljesítményvesztés.
Elsődleges vizsgálatok:
A motorvezérlő egység vizsgálata során sajnos nem meglepően hosszú hibakódlistát kaptunk:
- katalizátor hatékonysága alacsony,
- AdBlue minősége nem megfelelő,
- teljesítménykorlátozás külső, illetéktelen beavatkozás miatt (ennek a mondatnak még lesz jelentősége).
Ezek a hibák kéz a kézben járnak, akárcsak suhanc korunkban a fiú- vagy lánybandák az iskolában – még a mosdóba sem lehetett egyedül menni… Gyakran előforduló hibaüzenetekről van szó, de a megoldás korántsem egyszerű. Néha igazán kreatívan kell gondolkodni, hogy eljussunk a megoldásig, és megmutassuk, ki az erősebb.
A diagnosztika során kollégánk – már rutinszerűen – egy pillantást vetett az AdBlue-tartály betöltőnyílásán keresztül a folyadékra, biztos, ami biztos alapon. Gyorsan konstatálta is, hogy megérkeztünk: az AdBlue folyadék tárolására szolgáló edényzet nem a megszokott formában „kacsintott” vissza ránk.
Ötletelés:
A tartály szemrevételezése során megállapítottuk, hogy a megszokott, jellegzetes szagú és víztiszta folyadék helyett egyértelműen fagyálló hűtőfolyadék-koncentrátum található benne. Kicsit csodálkoztunk is, mert az első szériás Cargo AdBlue-tartályoknak volt egy rákfenéje: a szintadóba integrált fűtőcső tömítésének hibája, valamint a csőben keletkezett hajtások és repedések miatt fagyálló szivárgott a tartályegységbe.
Ellenben ebben a járműben már az újabb típusú szintadó van beépítve, amelyeknél ez a probléma már nem jelentkezett. Bár a folyadék gyanúsan tömény volt – még szemre is –, egyelőre nem gyanakodtunk másra.
Ez a jelenség megmagyarázta az AdBlue minőségérzékelő hibás mérését, valamint a katalizátor csökkent hatékonyságát is. Vagy legalábbis ezt gondoltuk…
De mindig van új a nap alatt. Szoktuk mondani: „Azt hiszed, hogy… aztán rájössz, hogy dehogy…”
Beavatkozások:
A tartályegység tisztításával kellett kezdeni, hogy helyreállítsuk a „rendet”, hiszen bármilyen vizsgálat alapja a megfelelő minőségű AdBlue folyadék bejuttatása – a kellő időben és a megfelelő mennyiségben.
A tartályegység kiszerelése közben azonban szemet szúrt egy furcsaság: a csővezetékek nem a megszokott formát mutatták, legalábbis nem úgy néztek ki, ahogy az ember fejében berögződött…
És itt jön a szerencsefaktor…
Amikor nem csak megszokásból kapjuk szét a rendszert, mint bohóc a biciklit a mutatvány közben, hanem végiggondoljuk a látottakat.
A képen bekarikázva jól látható a két felcserélt csatlakozó, ami miatt hirtelen elkezdtünk aggodalmaskodni… Ugyanis itt nem egy egyszerű szivárgásról van szó, hanem egy komplett blődliről történt: VALAKI felcserélt két csőcsatlakozót!!!
De nem is akárhogyan…
A vastagabb, bordázott cső a hűtőrendszerből érkező vizet engedi először a szivattyúmodulba, majd azon keresztül a tartály szintadóján át vissza a motor hűtőkörébe, így melegítve fel a rendszert a hideg évszakban. Bár az AdBlue folyadék csak -11 fok alatt fagy meg, a gyártók már jóval magasabb hőmérsékleten aktiválják a fűtőrendszert a biztos működés érdekében.
A másik, vékonyabb cső viszont a szivattyúmodulból visszaengedi a felesleges mennyiséget a tartályba egy kalibrált szelepen keresztül. A rendszer ugyanis mindig többletmennyiséget szivattyúz ki a tartályból, ezzel biztosítva, hogy a befecskendezéshez mindig rendelkezésre álljon a kellő időben és mennyiségben a 9 bar nyomású folyadék.
Jelen esetben a következő történt:
A szivattyúmodul által szállított folyadék – amely már nem AdBlue, hanem egy kellemetlen koktél – a hűtőrendszerbe került, míg a hűtőfolyadék közvetlenül az AdBlue-tartályba jutott, teljesen összekeverve a két rendszer tartalmát.
A problémát tovább súlyosbította az a tény, hogy míg a zárt hűtőrendszer nyomás alatt tartja a folyadékot, az AdBlue-tartály rendszere nyitott, egy túlfolyó szuszogócsővel ellátva a nyomáskiegyenlítés érdekében. Így a bejutott hűtőfolyadék szép csendben eltávozott a túlfolyócsövön keresztül a járműből!
A másik komoly probléma az AdBlue és a hűtőrendszer alkatrészeinek találkozása volt. Ez már biztosan azt jelentette, hogy a hűtőrendszert is alapos tisztításnak kell alávetni.
Ebben a pontban úgy gondoltam, hogy feltétlenül tájékoztatni kell a tulajdonost és egyeztetni vele a további lépésekről.
Az első hívás során az egyik kolléganő vette fel a telefont, és elmondta, hogy egy héttel ezelőtt egy másik műhelyben végeztek valamilyen javítást, bár a pontos részleteket nem ismerte. Annyit viszont elárult, hogy a járművet azóta még két rövid fuvarra használták, és a sofőr túlmelegedő hűtővízről számolt be. Zárójelben jegyzem meg, hogy ezekben a járművekben van beépített hűtővízszint-figyelmeztető jelzés, de amikor később beszéltem a sofőrrel, ő elismerte, hogy ezt nem vette komolyan, és egyszer sem ellenőrizte a folyadékszintet…
Második nekifutásra sikerült beszélni a tulajdonossal, aki már jobban képben volt az előzményekkel. Elmondása szerint az előző szerviz kitisztította az AdBlue-tartályt és friss AdBlue-val töltötte fel, mivel „nem megfelelő AdBlue-szint” hibaüzenettel szembesültek. Megrökönyödve hallgatta a helyzetet, és beleegyezett a további javításba. Felajánlottam neki, hogy ha szeretné, megszemlélheti az előző szerviz munkáját, és addig szüneteltetjük a javítást, de ezt nem tartotta fontosnak, viszont kérte, hogy amit csak lehet, dokumentáljunk.
A tartályegység kiszerelése és tisztítása során az AdBlue szivattyúmodult is eltávolítottuk a járműből. Kicseréltük a membránt és az irányváltószelepet, mivel ezek gumi összetevői – hosszú évek tapasztalata alapján – ilyenkor már elindulnak a pusztulás útján. Az AdBlue rendszer komponensei ugyanis semmilyen idegen folyadékkal szemben nem toleránsak.
Számtalanszor előfordul, hogy egy rendszerhibát egyetlen „Találtunk egy flakont, és azzal töltjük bele az AdBlue-t” kijelentés okoz. Ez lehet fagyálló, ablakmosó, benzin vagy gázolaj – mindegyik eléri a hatását. Egyik gyorsabban, másik hosszabb idő után, de egy biztos: a gumi alkatrészeknek végük…
A tartályegység helyreállítva, visszaépítve, megfelelő AdBlue folyadékkal feltöltve.
Irány a motor!
A hűtőrendszer leeresztésekor derült fény arra, valójában mennyire kevés hűtőfolyadék volt a rendszerben. Röviden-tömören: szinte semmi. Mindössze 9 litert sikerült leengednünk a járműből!
A gépkocsivezető ezért „külön dicséretben” részesült a tulajdonostól… Általában a kialakítástól függően 22-24 liter hűtőfolyadéknak kellene a rendszerben lennie.
Ezen a ponton úgy döntöttünk, hogy szükséges lesz egy CO₂-vizsgálat is. Feltöltöttük a rendszert, majd járatni kezdtük a motort, és bemelegítés után elvégeztünk egy diagnosztikai mérést.
Sajnos a reagens folyadék egyértelmű elszíneződést mutatott, ami arra utal, hogy a normális légköri CO₂-koncentrációnál magasabb szint mérhető a hűtőrendszeren belül. Ennek oka minden esetben az égésgázok bejutását igazolja a hűtőrendszerbe…
Mivel ilyen hibával korábban még nem találkoztunk, nyitva hagytuk a lehetőséget, hogy esetleg az AdBlue és valamelyik komponens korróziós folyamata okozhatta a jelenséget.
Ez a feltételezés később talán be is igazolódott, mert a többszöri teljes rendszerátöblítés után rejtélyes módon elmaradt az elszíneződés, megszűnt a buborékképződés, és nem jelentkezett túlnyomás a hűtőrendszerben.
Ezután következett a rendszer feltöltése a megfelelő koncentrátummal – mindenki happy, jöhet a próbaút!
Ez mindig szükséges, mert ezeket a rendszereket nem lehet álló helyzetben teljeskörűen diagnosztizálni. Egyszerűen lehetetlen elérni a működéshez szükséges üzemi paramétereket és hőmérsékleteket álló helyzetben.
Szóval, próbaút indul!
NA! Mire felszereltük a diagnosztikai műszert – kényelmesen, hogy a rodeó közben ne potyogjon le minden –, megérkezett a dzsin, a „check engine” lámpa!
Diagnosztikai műszer csatlakoztatva, csak egy kattintás, és íme az üzenet: „AdBlue minőség nem megfelelő”… Szuper.
Egy kis konzultáció után kiderült, hogy már az előző diagnosztikánál is pontosan ez volt a probléma, csak a különböző angol fordítások kicsit félreérthetők voltak – ahogy az lenni szokott.
A hibakód ugyanaz volt, de az egyik rendszer szerint az AdBlue szintje nem megfelelő, míg a gyártói eszköz szerint az AdBlue minősége nem megfelelő. Ez az apró különbség pedig nap mint nap szül vicces helyzeteket…
Az AdBlue folyadék ellenőrzése során tökéletes, 32,5%-os koncentrációt mértünk, viszont az elektronika által érzékelt érték csak 28,75% volt.
Mivel ez a szenzor ultrahangos elven működik, és nincs lehetőség sem mechanikus, sem szoftveres kalibrálásra, az egyetlen megoldás az érzékelő cseréje volt.
Persze, csak komplett szintérzékelő egység létezik, de ebbe most nem folyunk bele…
A szintadó beépítve, minden kész, jöhet a próba!
Minden működik, teszi a dolgát.
Vagyis majdnem minden.
Kivéve az SCR-rendszert és az utána lévő CUC, vagyis az ammóniamentesítő katalizátort.
Fél óra tesztvezetés után egyértelművé vált, hogy még mindig vannak problémák.
Az SCR a várt 97-98%-os hatékonyság helyett jó, ha elérte a 80%-ot. Ez viszont rövid úton először figyelmeztetéshez, majd teljesítménycsökkentéshez, végül pedig 25 km/h sebességkorlátozáshoz vezet.
A CUC katalizátor sem végezte megfelelően a dolgát – a maradék ammónia értéke a kezelés után is 40-50 ppm között mozgott. Ennél a katalizátornál minél kevesebb a maradék ammónia, annál kisebb a környezeti hatás, tehát itt is probléma van…
Ez eddig úgy néz ki, hogy katalizátortisztítás, rosszabb esetben csere lesz a megoldás.
Segítségül hívtuk a jó öreg E.A.SY diagnosztikai készülékünket, és kényszerregenerálást végeztünk.
Ennek során a magas hőmérsékletben bízva megpróbáltuk megtisztítani a „laboratóriumot” – ahogyan csak mi hívjuk szép pestiesen, leánykori nevén a kipufogógáz-károsanyag-kibocsátást csökkentő rendszert.
Regeneráció kész ismét menetpróba. És ismét győztünk! Maradék ammónia alig 8-10 ppm A hatékonyág az egekben 99-100%, bőven az elvárt hatékonyság felett! Ebben azért szerepet játszik a 97000km es futás teljesítmény is, mert ez nem lenne ennyire jól működő rendszer nagyobb km táv lefutása után…
Még egy CO2 ellenőrzés, minden rendben!
Valamint a járműre kiadásra került egy AS TRONIC LITE váltóvezérlő frissítés, amit még végrehajtottunk, és végül a járművet készre jelentettük.
A javítás dokumentációit átadtuk az ügyfélnek, és felhívtuk a figyelmét, hogy fokozottan figyeljen a hűtővíz szintjére és hőmérsékletére…
Mert az ördögnek azért nem csipás a szeme, mert sohasem alszik…
Konklúzió:
Mi is hibázunk. Emberek vagyunk, de a figyelem hiánya komoly károkat okozhat – anyagi és emberi szempontból egyaránt.
Ha nem ismerek egy rendszert, akkor összejelölöm.
Ha ismerem, akkor tudom, mit kell nézni.
Sokszor megkapom, hogy „nem lehet elérni”, mert egy telefonhívás elviszi a gondolatainkat, a figyelmünket. Megértem. De azt is érteni kell, hogy elég egy pillanatnyi figyelemelvonás, és máris megvan a baj…
A szépséghibája ennek az egész malőrnek az, hogy a csatlakozók jelölve vannak:
- Szürke – hűtőfolyadék
- Kék – szívó
- Fekete – nyomó
- Fehér – visszatérő csonkok
Nem előnyös, hogy a két csatlakozó annyira közel van egymáshoz, és az egyforma méretük sem segít.
De… a figyelmesség a mi feladatunk.
#Eurocargo #AdBlue #SCR #diagnosztika #hibakeresés #járműjavítás #hűtőrendszer #katalizátor #karbantartás #szerviz #teherautó #kipufogógáz #EASY #váltóvezérlés #figyelemfontos #autószerviz #mechanika #hűtőfolyadék #szenzortechnológia #üzemanyagrendszer #javítás #CO2teszt #gépjárműtechnika
